Az EDUCATIO szakkiállítás megismerése életkori sajátosság, mind a szülőknek, mind a gyermekeknek. Akkor kerül az érdeklődési listára, amikor a felsőfokú továbbtanulás szele megsimogatja az arcunkat a fakultáció választásnál a 10. osztályban, kicsit megigazítja a frizuránkat 11. osztályban vagy átrajzolja az egészet az idegrendszerünkkel együtt a 12. osztálynál. Ez utóbbi az érettségi előtti izgalmas időszaka.
Országosan a legnagyobb bemutatkozási lehetőség ez a felsőoktatásban résztvevőknek és itt merül fel a kérdés. Mit keresnek a civil szervezetek egy ilyen helyen? Mit mutatnak be, mivel készülnek? Hogyan lehet egyáltalán a generációs szakadékot átkiabálni, hogy meghallják a fiatalok a hangunkat? (A cikk írója a gyermekei szemével: középkori, 1976-os születésű boomer, aki a technológia fejlődésének árnyékát sem tudja követni. A cikk írója megjegyzi, hogy a többiek sem állnak sokkal jobban…:) )
Olyan lendületet vett már évekkel ezelőtt a világ, hogy valóban nehéz lépést tartani a fejlődéssel, a fiatalok pedig ebben az örökké mozgó környezetben élve szemellenzővel haladnak az útjukon, ennyi információt befogadni lehetetlenség. A számos, rájuk ömlő szűrők nélküli csatornákon érkező információk egyre méretesebbé teszik ezt a szemellenzőt, kíméletlenül kiszorítja az olyan dolgokat, amiket mi is képviselünk: környezetvédelem, fenntarthatóság, elfogadás, önkéntesség… Ezért fontos számunkra, hogy minden ilyen alkalmat megragadjunk és bemutathassuk a Diverzitás Alapítványt, ez egy kiváló lehetőség a személyes találkozásnak, ahol néha kiderül, hogy nem is olyan nagy az a szakadék.
Az idei kiállítás – mint általában minden rendezvényünk – nagy sikere az ÖKOMATA volt, amelynél az általunk összegyűjtött kérdésekre kell helyes választ adni és ha sikerül, nem marad jutalom nélkül a válaszadó. Fókuszpontban a környezetvédelem állt ilyen jellegű kérdésekkel:
- Hány kilogramm káros anyagot bocsát ki egy átlagos internet felhasználó?
- Hány tonna hulladék ömlik naponta a Földközi-tengerbe?
- Magyarországon az összegyűjtött szelektív hulladéknak alig több mint …. kerül újrahasznosításra.
Sokszor találkozunk meglepett fiatalokkal, megdöbbentő számukra, hogy ennyire kétségbeejtő a helyzet, számunkra néha kétségbeejtő, mennyire megdöbbennek, hogy a környezeti katasztrófákért mi vagyunk a felelősek, mindannyian. A megnyugtató, hogy közösen tudunk tenni a javulásért.
Vinni valamit belőlünk, tőlünk. Ez nagyon fontos egy ilyen hatalmas rendezvény esetében, annyi kiállító van, hogy akármennyire is fiatal a memóriájuk, nem fogják tudni a hetedik stand után, hogy kinél, mi volt. Nálunk mikrozöldet lehetett ültetni, így szimbolizáltuk a SZIA kertet, így lehetett minket is hazavinni, az egyik mini ültetvény így Kőszegre utazott. A kertünk egyik különlegessége, hogy megváltozott munkaképességűek gondozzák, az itt termett zöldségek pedig eladásra kerülnek a SZIA piacon. Amikor az ő kis magjaik kicsíráznak majd otthon, apró növényekké fejlődnek, eszükbe juthat, hogy bárki keze képes ilyen csodákra, ép, fogyatékos, megváltozott munkaképességű, a végeredmény csak a gondoskodáson múlik. A mikrozöldek sokasága a világunkat tükrözi, nincs bennük két egyforma, mindegyik más, egyikük erősebb, másikuk gyengébb, egyben azonban nincs különbség: együtt egészet alkotnak.
Vizuális memóriába égetéssel az életünket lehetett kirakni. Az alapítvány eseményein és csendes napjain készült puzzle-ra vágott képeit vittük magunkkal, ezeket kellett összeilleszteni. Szimbolizáltuk ezzel a kis játékkal azt, hogy elég néhány apró darabnak a megfelelő helyen lenni ahhoz, hogy egy egészet alkosson, hogy közösen mennyivel könnyebb, hatékonyabb, nagyobb. Ez egy kimondatlan (kamaszoknak nem mondunk semmi lelkizőst, főleg ilyeneket, fiúknak meg végképp nem) önbizalom építő üzenettel bíró játék: “nem vagy egyedül”, “szükség van Rád” “Rád van szükség”, ami lehet, hogy évek múlva tekeredik folyondárként a lelkük köré, de ahhoz a magot időben el kell ültetni. Megelőzhetetlen a felnőtté válás útján, s talán az egész életünk folyamán, hogy ne merüljenek fel olyan élethelyzetek, amikor ez a pár szó adja majd a megoldást vagy elég önbizalmat a megoldásra.
Nyitottak voltunk a nyitottabbak felé, a fenti tárgyiasság mellett velünk lehetett beszélgetni, kérdéseket feltenni, örülünk, ha nem csak a mi hahózunk a szakadék széléről a fiatalság felé, hanem Ti is visztek minket magatokkal. Előbb-utóbb a hasonló gondolkodású emberek egy csapatban játszanak, de miért kéne utóbb lennie, ha már most is lehetne? Csak időben kell hozzá észrevennünk egymást, mi egy kicsit elhúzzuk a szemellenzőt, Ti egy kicsit hagyjátok ezt.
Jövőre is lesz EDUCATIO, jövőre is megyünk, amire még az idén felkészülünk!
