Balkon-műhely 11. lépés: krumpli a balkonon

Amikor belekezdtünk a Balkon-Műhely sorozatba, sokáig gondolkodtunk, melyik növényeket is ajánlhatjuk a kisebb helyeken kertészkedőknek. Szót ejtettünk a virágokról, a fűszernövényekről, a salátákról, a paradicsomról – most következzék egy olyan növény, aminek a föld alatti részeit fogyasztjuk. “Gyökérzöldséget” zárt edényben termeszteni nem kis kihívás, mert igen gyorsan betöltik a rendelkezésre álló helyet és elfogyasztják a tápanyagokat. Ha azonban megbékélünk azzal, hogy nem itt fogunk rekordmennyiségű gumót/gyökeret szüretelni, egy kis csemege reményében bátran kísérletezhetünk velük is.

A burgonyát többféle formában fogyaszthatjuk, nem kell megvárnunk a gumók teljes kifejlődését. Már kicsinek is fel lehet szedni, és akár héjában megsütni. Ha ügyesen tudjuk kiszedni a kicsi gumókat, és a növény gyökere nem nagyon sérül meg, akár tovább is tud élni, újabb gumókat nevelve.

Fontos, hogy az ültetéshez olyan nagyméretű edényt válasszunk, amekkorát a hely nagysága és teherbíró képessége megenged. A növény felfelé hoz majd erős szárakat, és hajlamos szétterülni is, így számítsuk a hely igényét. A szárakat össze lehet kötözni majd, így kevesebb helyet foglal.

A krumpli nem túl melegigényes, ÉNY, K esetleg ÉK tájolású helyeken is alkalmas lehet, a tavaszi és az őszi fagyot viszont nem bírja, az utóbbi el is viszi. Erősen tápanyag- és vízigényes növény, az ültetéshez mindenképpen tegyünk szerves marhatrágyát a földbe, komposztált formában. A beültetéshez mi egy kisebb edényt választottunk, meglátjuk, mit hoz. Az edény aljára szalmát tettünk, hogy jobban levegőzzön, mert a nálunk levő föld meglehetősen kötött. Ezután következett a földkeverék, amibe szintén lazításként homokot is tettünk, és az edényt kb. ⅓  részig töltöttük fel, majd beöntöztük. 

A vetőburgonya gumóink még a tavaszi kerti ültetésből maradtak meg, egy sötétebb, hűvösebb helyen sikerült erősebb csírákat neveltetni velük, és június elejéig elég jól tudtuk tárolni őket.

Friss fogyasztásra a krumplit tulajdonképpen nyár közepéig nyugodtan lehet ültetni, ha szép meleg őszünk lesz, egészen a fagyokig is tudnak növekedni. Ültetéshez a legjobb a vetőgumó, de ha kis mennyiséggel dolgozunk, például a balkonon, használhatjuk a sima étkezési burgonya kisebb gumóit, vagy a nagyobbakat szétvágva. Fontos, hogy megbízható helyről vásároljuk, mert ha esetleg kezelik a gumókat csírázásgátlóval, nem fognak kihajtani. A friss újkrumpli sem alkalmas hajtatásra, mert a felszedés után van egy nyugalmi időszaka, csak azután indul el a rügyek és a hajtások képződése, addig viszont kifuthatunk az időből. Ezért ültetéshez mindenképpen próbáljunk meg ún. “régi krumplit” szerezni.

Berakás után a gumókat betakartuk, a csírákat teljesen befedtük, így az edényt kb a feléig töltöttük fel.

A hűvös, esős időben nálunk most 10 nap kellett az első hajtások megjelenéséig.

Hat nappal később már olyan magasak lettek a szárak, hogy az első töltögetést is elvégezhettük. A töltögetés két dolog miatt fontos: egyrészt a szárak könnyen eltörhetnek az erős növekedés során, másrészt a földdel takart szárrészeken újabb gyökerek képződnek és több termés várható.

Az első feltöltést földkeverékkel végeztük, ami a mostani időjárás miatt (gyakori, bőséges csapadék) kissé kockázatos, mert a víz eltömíti a földet és a gyökerek nem tudnak levegőzni és megfelelően fejlődni. Hogy a víz könnyebben kifolyhasson az edényből, most kivettük az alátétet, amit majd később visszateszünk az edény alá. Így az edény már majdnem teljesen megtelt a földdel, ebben fognak növekedni majd a gumók.

Jelenleg a gyakori csapadék miatt nem öntözzük a burgonyát, de később, amikor szárazabbra fordul az időjárás, rendszeresen igényel majd vizet a gazdag gyökér és gumóképződéshez. Mindig igyekezzünk a tövét öntözni és nem a leveleket fröcskölni.

A burgonya növényvédelméről jó híreink vannak: a balkonon ez jóval kisebb nehézséget jelent, mint a szabadföldi termesztésben.

Gondot okozhatnak a gombás fertőzések. Ha a levélzet túl sűrű és nem tud átszellőzni, akkor gyorsan megtelepednek a különböző kórokozók. Ellenük a védekezés a megelőzés: a sűrű lombot ritkítsuk ki, ha beteg leveleket, esetleg fonnyadó szárat látunk, azonnal szedjük le és távolítsuk el a növény közeléből. Ilyen kis méretű helyen a krumplibogár kártételétől kevésbé kell tartanunk.

Előfordulhat, hogy mégis találkozunk vele, ebben az esetben gyorsan szedjük össze egy vízzel kb. félig telt edénybe, a tejfölös kisvödrök nagyon jók erre a célra. Figyeljünk, hogy ne tudjanak kimászni. A legújabb károsító, ami a városban is rendszeresen megjelenik, a vándorpoloska. Ő ugyan a gumót nem károsítja, a lombjában viszont jó búvóhelyet talál az elszaporodáshoz, így nagyon fontos hogy időben összegyűjtsük őket. 

A burgonya ültetését mi június elején végeztük, és amíg az edényben növekedni tud, szeretnénk megtartani a növényeket. A fejlődésükről a nyár folyamán rendszeresen beszámolunk.

Jövő héten a paradicsom növekedését nézzük újra, és tippeket adunk ahhoz, hogy minél több termést hozzon a balkonon 🙂

Ha kérdésed, megjegyzésed van a témával kapcsolatban, várjuk kommentedet a Facebook-bejegyzés alatt.

A Balkon-műhely előző részeit itt a honlapunkon, vagy Facebook-oldalunkon is megtalálod, a FB keresőjébe a #balkonműhely szót írva.

Balkon-műhely 10. lépés: Újra a paradicsom!

Az elmúlt hetekben igen változatosan alakult az időjárás, kaptunk hűvöset bőven, így aztán elég lassan indultak el a paradicsom palántáink a fejlődés útján.

Június elején végre kissé melegebbre fordult az idő, erősebb növekedésbe is kezdtek a növénykék.

A paradicsom nagyon erőteljes növény, minden egyes levele alatt újabb hajtásokat hoz, és mindenféle irányban próbál terjeszkedni. Neki ez természetes, nekünk, akik leginkább a termést várjuk tőle, nem annyira kedvező, ezért mindenképpen szükséges folyamatosan szabályozni.

Az első teendő: semmiképp ne hagyjuk, hogy az alsó levelek leérjenek a földre, mert a gombás betegségeket a talaj vízcseppjein ”utazó” kórokozókkal szedi fel a levelére. Ezért öntözésnél is vigyázni kell, óvatosan a tövénél locsolni, hogy a víz és a sár ne verődjön fel a növényre.

Az alsó leveleket bátran törjük le, és tegyük a növény alá, szereti, ha így takarjuk be a földet (ha a letörött levél vagy hajtás egészséges – viszont ha beteg, akkor a zöldhulladékos zsákban a helye, nem a komposztban! )

A következő feladat: a hajtások igazítása. A paradicsom nagyon erős hónaljhajtásokat hoz a levelek tövében, illetve a szárait is több helyen elágaztatja, különösen a folytonnövő fajták, mint a nálunk ültetett Super Sweet  koktélparadicsom is.

Ha ezt engedjük, a növényből rövidesen egy ágas-bogas, kiismerhetetlen kusza erdő keletkezik, ami teremni kevesebbet fog, mert a növekedés viszi el az erejét. A hajtások folyamatosan harcolnak egymással a fényért, a vízért és a tápanyagért – és a sűrűben jó búvóhelyet találnak a kártevők, akik lerágják majd a növényt vagy a termést. Ráadásul megfelelően szellőzni sem tud, ezért a gombás betegségek is gyorsan terjednek rajta és ezek így együtt elég gyorsan véget tudnak vetni a növény életének.

A megoldás: hogy mindig szellős, laza lombozatot alakítsunk ki, amit jól ér a napfény. Ez elég nagy munkával jár, a paradicsomot a legnagyobb növekedés idején, nyáron hetente legalább kétszer szoktuk ritkítani, kötözni és egy idő után így is nehezen bírunk vele.

Bátran törjük ki az elágazó szárakból az egyiket, és a levelek alól a hónalj-hajtásokat is. Amikor a növényünk már méretesebb, lehet egy-egy elágazást meghagyni, de számítsunk rá, hogy nagyon erősen fogy növekedni.

A balkonparadicsom (nálunk a Yellow Balcony) más karakterű, gyengén növekszik. Nála arra figyeljünk, hogy a földre ne érjen le, és ha túl sűrűek a hajtások, és összezáródik, nyissunk neki nyílás(oka)t, hogy jobban szellőzzön, ezzel elkerüljük a berothadást.

A paradicsom zöldmunkáihoz tartozik a kötözés is. Azért fontos, mert a hajtások, szárak egy idő után úgy megnyúlnak, hogy nehezen tartják magukat, különösen, ha már a termést is hordozzák. Ilyenkor eltörhetnek, a földre kerülve pedig máris viszik fel a betegségeket a növényre. Mindig úgy kötözzünk, hogy valamennyi szabad mozgást meghagyjunk a növénynek, ez szeles időben kiemelten sokat számít. Általában a 8-as forma a legalkalmasabb:

Végül 2 kép:  ilyen a koktélparadicsom az e heti  első zöldmunkák előtt és után:

Az elmúlt másfél hétben nálunk igen bőséges volt a csapadék, ez az edényben tartott növények számára egy idő után nem kedvező: a víz megáll a tartóedényben, a föld átnedvesedik, a gyökerek és a talajlakók nem jutnak levegőhöz. Ilyenkor mindig vegyük el az alátétet az edény alól, hogy legalább valamennyire át tudjon haladni a nedvesség, és többször is öntsük le a vizet az edényekből.

A balkonparadicsomunk sajnos nehezen viseli a megpróbáltatást, egyelőre nem is akar nagyon növekedni…

A paradicsomok életének a bemutatását a következő hetekben is folytatjuk, rövidesen a tápanyag utánpótlás és a növényvédelem következik.

Ha bármi kérdésed, észrevételed van, várjuk kommentben a Facebook-bejegyzés alatt! 😉

És még valami: ha esetleg most jutunk palántához, még nincs késő, bátran ültessük el, a szép nyári időben (amiben reménykedünk) tudnak még növekedni, és nyár végére teremni is.

Balkon-műhely 9. lépés: bazsalikom, a hét sztárj

Az előző alkalommal elültetett paradicsomokat még egy hétig hagyjuk békében növögetni a balkonon, amíg folytatjuk a róluk szóló híradást és tudnivalókat. Addig is, ismerkedjünk meg közelebbről a paradicsom egyik kedves társ-növényével, a bazsalikommal.

Nagyon hálás, melegkedvelő, egynyári fűszernövény, frissen, szárítva, vagy éppen pesztónak elkészítve akár egész évben fogyaszthatjuk.

Gyakran  kész növényt vagy a palántát szoktuk megvásárolni az üzletekben, illetve piacon, pedig ez nem a legegészségesebb választás. A nagy lombozat érdekében a földjét és az öntözővizet általában jól ellátják különböző műtrágyákkal, illetve nitrogénnel, ami nem igazán egészséges sem a növénynek, sem a fogyasztónak. A dús, vizes hajtásokat gyorsan megtámadják a betegségek és a kártevők, például a levéltetvek. A túl sok nitrogént a növény nitrát formájában tárolja a leveleiben, ez pedig az emberi szervezetre káros. 

Hogyan előzhetjük meg ezeket a problémákat? 

Válasszunk megbízható helyről, vagy készítsünk magunk palántákat. A minősített bio palánták természetesen elég drágák, viszont biztosan megfelelő körülmények között nevelődtek. Ha mégis hagyományos üzletből veszünk növényt, inkább a kisebb, zömökebb, erősebb példányt válasszuk, otthon ültessük át általunk készített, nem vegyszerezett földkeverékbe, és óvatosan kezdjük metszeni. Ha a középső ág tetejét levágjuk,a levelek tövéből új hajtásokat hoz majd, és ezek az új levelek már biztonságosabban fogyaszthatók. 

A legjobb hatékony, ha magunk neveljük fel a növénykénket. Érdemes tudni róla, hogy elég hamar benövi a gyökere a földet, és kimeríti, tehát hasznos, ha egy nyár alatt többször is vetünk belőle. Májustól július végéig bátran lehet vetni, az ősziek a hideget is elviselik, csak a fagyot nem, viszont télre be lehet vinni a konyhába, és elég sokáig bírja a zárt térben tartást is. 

Először elkészítjük a földkeveréket (ahogy a Balkon-műhely második részében részletesen leírtuk). Mivel a leveleket fogyasztjuk, a földjébe ne tegyünk túl sok tápanyagot, inkább komposztált marhatrágyát használjunk adalékként, és a folyékony, bio minősítésű tápoldatokkal is óvatosan bánjunk: az előírtnál nagyobb higításban, és ritkábban használjuk. 

Nagyon fontos, hogy a magok fényre csíráznak, tehát ne takarjuk be földdel a vetés után. Mi egy nagyobb ládába vetettük, mert sok növényre van szükségünk, de egy kisebb, kb.10-15 cm átmérőjű edény is megfelel. Az edényben a föld tetejére szórtuk a magokat, és kézi fújó permetezővel azonnal benedvesítettük. Amikor felveszik a nedvességet, az apró kis fekete magok bekékülnek, ebből is látjuk, hogy elkezdik önálló életüket.

A földjüket folyamatosan nedvesen kell tartani, ezért akár napjában többször is spricceljük meg óvatosan vízzel. Hűvös időben lassabban kelnek és fejlődnek, ahogy ez most velünk is történt, melegebb és szárazabb időjárás esetén egészen gyors is lehet a  fejlődésük. 

Egy hetesen még éppen csak megindultak.

Két hetesen már kicsit jobb képet mutattak, de meglehetősen fáztak.

A harmadik hétre kezdték hozni az első lombleveleket.

A vetéstől számított 30. napon tudtuk végre szétültetni őket. Nyáron, megfelelően meleg időben ez a nevelés 3 hétnél többet biztosan nem igényel, most ilyen hosszú időre volt szükség. Sőt, esténként az első hetekben rendszeresen be kellett vinni őket a lakásba, 12 oC alatt nem nagyon jól viselik a kinti éjszakázást.

Amikor már két pár lomblevelük van, biztonságosan átültethetőek. A bazsalikom nagy gyökérzetet fejleszt, ezért érdemes egy cserépbe csak egy növényt tenni, vagy egy nagyobb cserépbe legfeljebb hármat. Nálunk a nagyobb edény átmérője kb. 25 cm, a kisebbé kb.15 cm lett.

Átültetés után tegyük kicsit árnyékba, amíg kipiheni a megpróbáltatást, utána a napos, meleg helyet szereti, de a hosszú ideig tűző napfénytől védjük árnyékolással, mert megégetheti. Tehetjük a paradicsom mellé is, ha azt nagyobb edénybe ültettük, örülni fognak egymásnak. 

Ne hagyjuk kiszáradni, rendszeresen, kisebb vízadagokkal öntözzük. A középső hajtása gyorsan fel fog növekedni, és igyekszik majd virágot hozni. Ha hosszabb ideig szeretnénk tartani a növényt, ezt ne engedjük neki, 3-4 levélpár után vágjuk ki a középső szárát. Így szépen bokrosodni fog, több levelet hoz. Ezt a műveletet az oldalhajtásokkal is megtehetjük, akkor még jobban elágazik majd. Végül, amikor a gyökere benőtte már a földet, engedhetjük virágozni és magot is hozni, a beporzó rovaroknak nagy segítséget adunk vele, és közben már nevelhetjük az új nemzedéket. 

A bazsalikom és a többi növényünk fejlődéséről folyamatosan tudósítunk majd képes beszámolóval itt a Balkon Műhely rovatban, és Facebook oldalunkon. Tartsatok továbbra is velünk!

Balkon-műhely 8. lépés: paradicsom a balkonon

A zöldség, amit szinte mindenki kedvel, amit szinte bármikor megveszünk (még akkor is, ha tudjuk, hogy nem kéne a messziről érkező vegyszeres gyártmányt enni a téli hónapokban) – mert olyan hívogató, olyan ennivaló…

Amikor a palántanevelésről beszélünk, nagyon sok embernek rögtön a paradicsom jut eszébe először, mint amit feltétlenül vetni, ültetni kell. A legnagyobb mennyiségben ma már termesztő berendezésekben -fóliában vagy üvegházban- állítják elő a termést, szinte ipari termesztési technológiával. Az óriási területű csarnokokat nevezhetjük “paradicsomgyáraknak” is, bennük elképzelhetetlen mennyiségű növényt tartanak, egy hivatalos adat szerint Magyarországon évi kb.100.000 tonna hajtatott paradicsomot állítanak elő. A nagyüzemi termesztési módszerekről nem szeretnénk itt szót ejteni, sokkal inkább arról, mi magunk hogyan tudnánk lehetőleg egészséges és ízletes paradicsomot termeszteni.

Akár szabadföldön, akár otthoni kis fóliában, akár a balkonon kertészkedünk, a legfontosabb, hogy a növény igényeit vegyük figyelembe. Amennyire lehetséges, adjuk meg neki, amit kíván és az erőfeszítést szép terméssel fogja meghálálni. 

A paradicsom a burgonyafélék családjába tartozik, Közép-és Dél-Amerika vidékéről került Európába. Az őshazájában folyamatosan meleg, kellően nedves, trópusi körülmények között évelőként is lehet nevelni. Nálunk az adottságok miatt egyéves növényként tartjuk. Melegkedvelő – tavasszal hidegben nem csírázik, ősszel pedig hideghatásra abbahagyja a növekedést és a termést. Általában palántát nevelünk belőle, de szabadföldön, vagy a komposztban kihajt az elszórt magokból, és így is fel tud növekedni. 

Meleg- és fénykedvelő, árnyékban gyengébben növekszik, gyengén terem, viszont a folyamatosan tűző nap megégetheti. Nagy a tápanyagigénye, ezért megfelelő mennyiségű föld szükséges az ellátásához. A vízigénye a termesztési helytől is függ, ha kedvezőek az adottságok, nem szükséges a túlzott öntözés. 

Két fő típusa van: a folytonnövők és a determinált növekedésűek. Az előbbiek nagyobb támrendszert igényelnek, és folyamatosan kell szabályozni a hajtásait, a determinált növekedésű paradicsomok viszont egy bizonyos méretnél abbahagyják a növekedést, inkább oldalra terjeszkednek, az oldalhajtásokat kell szabályoznunk. 

A kis helyen kertészkedőket kiszolgálva nemesítették az ún. balkonparadicsomok körét, ez nem tudományos besorolás, inkább arra utal, hogy alkalmasak lehetnek kisebb edényekben való termesztésre is. 

Hogyan is kerülhet tehát a paradicsom a balkonra? 

A “szokásos” eddig is követett lépéseket megtartva: először tervezzünk – mekkora helyet tudnánk a növénynek adni, és milyen terhet bír el a balkonunk? Edényenként egy-egy tövet érdemes számolni, és egy edény legyen legalább 20-30 literes. Ismerünk egy üdítő kivételt: az általunk nevelt Yellow Balcony fajtának elegendő lehet egy kb. 30 cm átmérőjű edény is, ő nem szereti a túl nagy edényeket. 

A második lépés: készítsünk földet a számára. A kapható bio (palánta)földeket válasszuk, mindenképpen adjunk hozzá komposztált, vagy granulált szerves trágyát. Az arányokról és az egyéb tápanyagokról a Balkon-műhely 2. részében írtunk részletesebben. A paradicsom nagy tápanyagigényű – különösen így, hogy kevés lesz a földje az edényben. Szerezzünk be bio minősítésű folyékony tápoldatot is, és a leírás szerint adagoljuk.

A harmadik lépés: válasszuk ki a palántát. Érdemes esetleg többfélével próbálkozni, de mindenképpen kérdezzük meg, vagy nézzünk utána, milyen típusú a növekedése, hogy megfelelően fel tudjunk készülni a megfelelő támasztásra, karózásra, kötözésre.

Mi otthoni körülmények között 2 féle paradicsomot nevelünk majd edényben: egy Super Sweet piros gömb koktélparadicsomot és egy kicsi Yellow Balcony-t. Előbbi folyamatos növekedésű, így szép kihívás elé állítja a balkonkertészt. 

Május végén, reméljük, hogy az utolsó fagyok után ültettük ki őket, meleg helyre, de nem folyamatosan tűző napsütésre. Nagyjából délelőtt 10-től délután 4-ig kapnak napot, a többi időben megpihenhetnek. A folyton növekvő koktélparadicsom mellé rögtön tettünk egy vékonyabb botot is, amivel majd felvezethetjük a támasztékára. 

A következő hetekben folyamatosan bemutatjuk majd a növekedésüket és a velük végzett munkát. 

A jövő heti írásunkban tovább folytatjuk a paradicsomnevelés praktikáinak a bemutatását.

Ha kérdésed, észrevételed van a témával kapcsolatban, várjuk kommentedet a Facebook-bejegyzés alatt! 🙂

Balkon-műhely 7. lépés: ismerkedés a jégsalátával

Balkon-műhely sorozatunk eddigi részeiben általános ismereteket, praktikákat osztottunk meg veletek a balkon-kertészkedéssel kapcsolatban. A következőkben egyesével fogunk megismerkedni néhány, a balkonon is nevelhető zöldségfével. 

A levélzöldségek közül a jégsalátát választottuk elsőként. A vitaminokban gazdag salátafélék mindennapos összetevői az egészséges táplálkozásnak. Sok vizet, kevés szénhidrátot tartalmaznak; frissen önmagában, vagy ízesítve, keverékekben egyaránt kedvelt zöldségféle. Ráadásul vegyszermentes formában kevés helyen, illetve igen drágán lehet megvásárolni.

Kertekben ültethetjük helyre vetéssel, mivel azonban a magjai meglehetősen aprók, nehéz keveset vetni belőlük és mindenképpen ritkítani kell később. A balkonon a legegyszerűbb egy kisebb edénybe, magunk készítette földkeverékbe szórni, vékonyan takarni egy kis földdel és óvatosan a tenyerünkkel megütögetni a tetejét, hogy a magok jól tapadjanak és a víz ne mossa ki őket. 

A földjét tartsuk nedvesen, de ne vizesen. Vetését a szabadban március végétől javasoljuk, a hideget tűri, de melegben kel jobban, viszont a folyamatosan tűző napot nem kedveli. A jégsalátákból is többféle fajtát lehet kapni, vannak közöttük nyáron ültethető fajták is. Mi a balkonkertünkbe április közepén a Tarzan fajtát vetettük, akkoriban éppen enyhébb volt a hőmérséklet, ezért gyorsan, egy hét alatt kelésnek is indultak a magok. 

3-4 hét után lehet a kis növénykéket egyesével szétültetni.

Egy korábbi vetésből is készítettünk palántát. A kissé hűvös tavaszon, félárnyékos helyen nem túl gyorsan, de egyenletesen fejlődtek. Facebook-bejegyzésünkben található képeinken a palánták fejlődését mutatjuk be, 5 héten keresztül 🙂

A palántázás után 3 héttel már tudtunk szedni a külső leveleiből. 

 Palántázás után 4 héttel már kezdenek göndörödni a levelei, készül a fejesedésre, viszont valószínűleg ahhoz kevés a föld a számára.

A tapasztalataink szerint jobb 1-2 növénykét tenni egy cserépbe, mint többet; így nagyobb hely jut számukra gyökeret növeszteni, és több tápanyagot tudnak felvenni.

Balkon-műhely 6. lépés: balkonkertünk ápolása

Az elején nagy lelkesen belevágtunk, mindent gyorsan el akartunk vetni, ültetni. Tervezgettük, hogyan lakhatnánk be a balkont, az erkélyt, a folyosót, az ablakpárkányt, a társasház udvarát. Kipróbáltunk többféle növényt, zöldséget, virágot és biztosan sikerek (finomságok) is jöttek és nehézségek is jelentkeznek. Kicsit néha elfáradunk, megunjuk, aztán folytatjuk tovább – ilyen a kertészek élete.

A mai írásban néhány praktikus tanáccsal szeretnénk támogatni a munkát, hogy a  kertészkedés öröme a továbbiakban is kitartson. 

Általában felmerülő kérdés, hogy meddig tartsuk életben a növényeinket, és mi legyen velük, amikor már elöregszenek?
Nálunk 4 hét után először a zsázsa mutatja, hogy szeretné befejezni a közös életet: sárgul a levele, és már erős, száraz az íze.

A rukkola rövidesen virágozni kezd majd a nyári melegben, és a bársonyvirágok is egymás sarkát tapossák. Utóbbiakat gyorsan szétültettük egyesével, így hamar növekedésnek indulnak majd.

Az elöregedett levélzöldségeket szépen szedjük ki a tartójukból, gyökerestül és földdel együtt, ha a gyökerek már átszőtték azt. Ha maradt föld az edényben, tegyük félre a következő földkeverékhez. Az edényt tisztítsuk ki vízzel (mosogatószerek nélkül), súrolókefével és lehetőleg napon szárítsuk ki, ezzel fertőtlenítjük is. Utána jöhet bele új föld, új vetemény, csak arra ügyeljünk, hogy ne ugyanaz legyen, mint ami korábban volt. 

A növényi maradványok értékes kincsek, ne dobjuk a kommunális szemétgyűjtőbe. A kérdés, hogy mit tehetünk vele – városi körülmények között? 

Több megoldás is létezik – az egyik a beltéri komposztálás, gilisztakomposztálóval, vagy egyéb technológiákkal lehetséges; az Alapítvány tud ebben segíteni, szívesen ajánlunk a témában hozzáértőket.

Másik lehetőség a közösségi komposztálás, amirő a Humusz Szövetség jelentetett meg letölthető kiadványt. 
Érdemes átgondolni, barátok, ismerősök között talán lenne egy hely, ahol el lehet kezdeni együtt komposztálni.

További lehetőség az egyéni akció: akár a társasház mellett, akár egy közeli parkban a bokrok alatt biztosan elhelyezhető egy kisebb mennyiségű zöld maradék, ami gyorsan lebomlik, és az ottani élővilágot gazdagítja.Nagyon fontos, hogy egyszerre csak kis mennyiségű zöldet helyezzünk el, szétszórva, mert nagyobb kupacba rakva berothad, nem bomlik le és árt a környezetében lévőknek.

Gyakran felmerülő kérdés még, hogy mivel és mikor öntözzünk a balkonon. 
Ha van lehetőségünk az esővíz gyűjtésére, mindenképp az a legjobb megoldás: kellően lágy víz, és nem tartalmaz hozzáadott fertőtlenítő szereket. Fontos, hogy a gyűjtőedény szellőzzön, kevés napfény érje és fedjük le szúnyoghálóval, vagy sűrű függönnyel. Ellenkező esetben a szúnyogok rakják bele a petéiket, és a kikelt lárvák egy idő után biztosan kellemetlen lakótársak lesznek. Az esővízből túl sok általában nem áll rendelkezésre, lehet “higítani”, utántölteni a hálózatról, viszont mindenképpen érdemes állott vízzel öntözni a növényeinket. Nagyobb kertekben ezt úgy oldják meg, hogy öntözés után töltik fel az edényeket, azokban tárolják (szintén hálóval fedve), és a következő alkalommal kellemes, langyos vizet használhatnak, amiből a klór már elpárolgott.

A helytől és az edények méretétől függően napi 2 öntözés is szükséges lehet, a kezükkel tudjuk érzékelni a föld szárazságát.Nyáron napközben, napsütésban, a melegben természetes, ha a növények lankadnak, így csökkentik a párologtatást, ilyenkor ne öntözzünk, várjuk meg, amíg árnyékba kerülnek és kissé lehűlnek. Hűvösebb időszakban (ősszel, tavasszal) viszont inkább napközben öntözzünk, hogy a növények meg ne fázzanak. 

Gyakran előfordul, hogy az öntözővíztől betömörödik az edényekben a föld, a gyökerek így nem jutnak levegőhöz és a növekedés is gyengébb lesz. Megelőzési lehetőség, ha laza földkeveréket készítünk, nem tömény (zsákos) földbe ültetjük a növényeket. Nem ajánlottuk (mivel kitermelése erősen károsítja a természetes élőhelyeket), de szükség esetén lehet egy kevés tőzeget is keverni a földbe, és ha tudunk komposztálni, vagy komposztot szerezni, a benne levő szerves anyag is biztosítja a föld levegőzését. Ha a baj már megtörtént, vékony, de erős bottal, pálcával esetleg kiskapával vagy egyéb eszközzel lazítsuk meg időnként a földet, és inkább többször, kisebb vízadaggal öntözzünk.

A növényvédelem a balkonkertekben általában kisebb problémát okoz, mint a szabadtéri nagyobb termőhelyeken. A növények egészsége védelmében erősen napos helyeken gondoskodjunk az árnyékolásról (hálóval, napernyővel stb.), és adhatunk nekik gyógynövényes erősítőket, mi erre a Fitokondi készítményt ajánljuk jó szívvel.

A kártevők lehetnek zavaróak: nem szeretjük a hangyákat, akik a levéltetveket és velük a vírusokat hordozzák (bár az emeletekre talán kevésbé szívesen másznak fel); próbáljuk szelíd módszerekkel elterelni őket. Nagyon zavaróak a poloskák, akik sajnos mindenhová be- és felrepülnek. Ők általában a meleg zugokat és a termés-zöldségeket kedvelik jobban. A leginkább megbízható módszer, ha egy kis vödörbe vizet meg egy csepp mosogatószert teszünk, és összeszedegetjük őket; főleg reggel hatékony, amikor még fáznak és lassan mozognak.

Minden helyzetre érvényes tanács, ha bármi rendelleneset tapasztalunk egy növényen, vagy a hajtásán, azonnal vegyük ki, vágjuk le és vigyük el a többiek közeléből, így lehet megelőzni a betegségek terjedését.

Az általános tudnivalók, javaslatok után a jövő héttől egy-egy növény gondozását vesszük szemügyre. Az első növényünk a jégsaláta lesz: részletesen bemutatjuk, hogyan ehetünk hosszabb ideig is ropogós, friss leveleket a saját balkonunkról.

Ha kérdésed, javaslatod van a balkon-műhely sorozatunkkal kapcsolatban, várjuk kommentben a Facebook-poszt alatt 🙂

Balkon-műhely 5. lépés: kertészkedés kert nélkül, avagy mikrozöldek & hajtatás

A Balkon-műhely eddigi részeiben a balkon, a folyosó, esetleg a társasház melletti “kiskert” beültetéséhez kerestünk megoldásokat, alkalmas növényeket. Aznban vannak olyan kertészkedni vágyók, akik nem tudnak folyamatosan növényeket ápolni, vagy egyszerűen nincs saját helyük a gondozáshoz. A saját növények termesztése étkezési, egészségvédelmi szempontból is fontos lehet: szeretnénk biztos forrásból megfelelő minőségű élelemhez jutni, illetve a táplálkozásunkat ezekkel kiegészíteni.
A folyamatos, friss fogyasztásra három módszer ajánlott:
🌱a csíráztatás
🌱az ún. mikrozöldek
🌱és az egyszerű hajtatás.

A csíráztatáshoz nem szükséges föld, csak néhány eszköz és alapos figyelem, ennek bőséges szakirodalma olvasható az interneten.

A mikrozöldek termesztése egy új irány a kertészetben, előnye,hogy bármilyen méretű helyen megvalósítható, az eszközei nem bonyolultak, az élelem gyorsan “elkészül” és nagy változatosságot tudunk vele biztosítani a táplálkozásban. A klasszikus termesztésben kisméretű edényekben nagyon sűrűn ültetik, és legfeljebb 8-10 cm magasságúként szedik a növényeket. Ebben az állapotban sok-sok vitamint, életerőt serkentő növekedési hormont tartalmaznak, amik jótékony hatásúak az emberi szervezetre is.

A hajtatást, mint módszert a kertészeti termesztésből ismerjük (a termesztőberendezésben nevelt kultúráknál alkalmazott eljárás), azonban otthon is egyszerűen megvalósíthatjuk. Itt az a lényeg, hogy nem várjuk meg a növények kifejlett állapotát a felhasználással, hanem már zsengén elfogyasztjuk.

Hogy a növénytermesztésünk sikeres legyen, és valóban egészséges élelmet tudjunk előállítani, néhány alapszabályt szükséges betartanunk:
A legfontontosabb a föld, a tápanyagok és a vetőmagok gondos megválasztása. Itt a rövid ideig tartó termesztésben fokozottabban érvényes, hogy amit a földbe beleteszünk, azt fogjuk mi magunk elfogyasztani a növények által.
Ezért csak bio minősítésű földet használjunk ültetőközegként – a nagyáruházakban, barkácsáruházakban lehet kapni többféle gyártótól, gyakorlatilag hasonló áron, mint a vegyszerekkel kezelt földkeverékeket.
Ugyanígy csak bio minősítésű tápoldatokat adjunk, a csomagoláson leírt adagolás szerint. Nem jó azt túllépni, mert a növények a leveleikben és a gyökereikben nitrát formájában tárolják el a felesleges nitrogént, ez különösen kisgyerekek számára súlyosan mérgező.

Szólnunk kell a vetőmagokról is: az úgynevezett csávázási eljárással (amivel a vetőmagok többségét kezelik betakarítás után) kémiai anyagokat visznek fel a magok felületére. Ezek többnyire gombaölő, illetve növekedést serkentő szerek, amik az előállítók szerint a termesztés során elbomlanak. Vannak azonban olyanok is, amelyek a növények fiatal hajtásaiba beépülnek, tehát zsenge állapotban közvetlenül is elfogyasztjuk azokat.

Mikrozöldek termesztéséhez, hajtatáshoz kizárólag csávázásmentes vetőmagokat válasszunk! Az egészségünk érdekében győződjünk meg róla, hogy a vetőmagokat kezelték-e. A csíráztatásra ajánlott magokat biztonságosan használhatjuk,illetve néhány forgalmazónál beszerezhetők vegyszermentesen előállított, vagy bio minősítésű vetőmagok. Utóbbiak mind külföldről érkeznek, Magyarországon sajnos bio minősítésű vetőmag termesztése a költséges és bonyolult eljárás miatt még nincs.

Lássunk most néhány gyakorlati lépést: mi is elindítottuk a kis otthoni balkonkertünket!

 
Íme a balkonkertünk 3 héttel az első vetések után 

Balkon-műhely 4. lépés: zöldségek a balkonkertben

Mint a korábban tárgyalt virágokat és fűszernövényeket, a zöldségek kiválasztását is érdemes egy kis tervezéssel kezdeni. Jó hír, hogy viszonylag zárt területen, kisebb edényekben történő termesztésnél minden gyorsabbn történik, mint a szabad földön, ez kedvező körülményeket adhat a többszöri vetéshez is az év folyamán. Sőt, ha távollétünk miatt néhány hét kimarad, újra tudjuk kezdeni a kertészkedést és később is lehetnek saját terményeink. Kevésbé jó hír, hogy az edények korlátozott mérete miatt csak kisebb mennyiségre számíthatunk, és vannak növényfajok, amik számára ez a módszer nem alkalmas. Viszont bármilyen helyen meg tudjuk találni az oda megfelelő növényt, és  nem muszáj 1-2 fajjal megelégedni, a választék nagyon gazdag lehet. A zöldségfélék nevelésében kiemelten fontos az ültetetőközeg összeállítása, vagyis az, hogy vegyszermentes földet készítsünk a növényeknek, amennyiben tiszta és egészséges, friss élelmet szeretnénk előállítani. A növények ugyanis beépítik a testükbe amit adunk nekik, és ezt végül mi fogjuk elfogyasztani. A mesterségesen előállított tápanyagokkal “etetett” zöldségek rendszerint nagyobbak, szebbek, vonzóbb látványt nyújtanak, gyakran erőteljesebben növekednek – elfogyasztásukkal azonban ezeket a kémiai szereket visszük be a szervezetünkbe.

Ahogy már volt róla szó, a rendelkezésre álló hely adottságaitól függ, mikor és mivel érdemes próbálkozni a siker reményében. Lássuk ezt kicsit részletesebben, a növények csoportosítását alapul véve.

1. csoport: levélzöldségek – ide tartozik minden zöldségféle, aminek a levelét fogyasztjuk. Ők általában a kevésbé napos, kevésbé forró helyeket és időszakokat kedvelik – így még déli fekvésű helyeken is nevelhetők: ősszel és kora tavasszal, félárnyékos, árnyékos helyen akár nyáron is. 

Ebbe a csoportba soroljuk a salátaféléket (közülük a balkonra a tépősalátákat ajánljuk, amik gyorsan megnőnek, gyakran szedhetők), az ún. ázsiai levélzöldségeket (ezek valójában káposztafélék, de a kisebb leveleiket fogyasztjuk, pl.mizuna, bordás kel, wasabino stb. a zöldfűszereket, pl.levélpetrezselyem, kapor, koriander, snidling, metélő fokhagyma, metélő zeller, zsázsa, valamint a rukkolát és a spenótot (és rokonait, a mángoldot, illetve a céklát) is.

Termesztésükhöz balkonláda is elegendő lehet, ha nem vetjük őket túl sűrűn. A fűszereket vethetjük egész nyáron, akár augusztus végéig, és a kapor, a koriander valamint a zsázsa kivételével a lakásban megfelelő helyen át is teleltethetők. 

A salátáknál is a nem túl sűrű vetést javasoljuk, a kihajtott néhány leveles növények friss zöldjét folyamatosan szedhetjük, kb.3 szedés után már legyengülnek, érdemes az edényeket kiüríteni és újra vetni.

2. Csoport: gyökérzöldségek – ide tartoznak a gyökerükért termesztett zöldségfélék, pontosabban azok, amelyeknek jellemzően a föld alatti részeit fogyasztjuk el. Az ő termesztésük a zárt edényekben több nehézséggel jár, de bizonyos fajtákkal így is próbálkozhatunk. Általában mélyebb (legalább 30 cm) termesztőedényeket, több földet igényelnek, és itt kiemelten fontos, hogy csak néhány növény menjen 1-1 edénybe, így a gyökerek jobban elférnek és több tápanyaghoz juthatnak. A tűző napot, a túlzott meleget nem kedvelik. Termesztésük hosszabb időt (legtöbbször 2-3 hónapot is) igényel, érdemes a meglevő helyünkkel jól gazdálkodni.

A hónapos retkek a legismertebbek közülük, balkonládába is lehet vetni, akár többször is (a tenyészideje 3-4 hét csupán). Nyáron a melegben inkább magot hoz, így érdemesebb márciustól májusig, azután augusztus végétől szeptember végéig foglalkozni vele. A gumók jobb ízűek, ha elegendő vizet kapnak, és kicsinek kiszedjük őket.

A sárgarépák közül érdemes a kicsi, kerek termésű Párizsi vásár fajtát választani (amennyiben nem csávázták kémiai szerekekkel kékre, vagy zöldre a magokat), illetve az egyéb fajtáknál pl. Amszerdami, Nantesi már bébirépaként kiszedni és elfogyasztani.

A céklákból lehet kifejezetten bébicéklának való fajtát is kapni (Bébi Bona), a többieket is érdemes kicsiként hasznosítani: a levelét salátába, a gyökerét nyersen, vagy sütve-főzve elkészíteni.

A hagymákat is sorolhatjuk a gyökérzöldségkhez, amit két módon is nevelhetünk. Amíg lehet kapni, érdemes dughagymát ültetnünk, illetve a fokhagymákat gerezdekre szedve cserepekbe dugdosni. Utóbbiaknál 1-1 gerezd menjen egy legalább 14 cm átmérőjű edénybe, ha fejet is szeretnénk belőle. A dughagymák szintén mélyebb és szélesebb edényekbe alkalmasak, legalább 5 cm távolságra egymástól.

A nyári időszakban próbálkozhatunk a hagymamagok vetésével is, ehhez kisebb cserepek (9 cm átmérővel) is elegendőek, azonban csak néhány magot tegyünk bele. Vagy kb. 3 növényt hagyunk edényenként, vagy később ültessük szét őket. Magról vetéshez a gyöngyhagymát, a sarjadékhagymát, esetleg a póréhagymát ajánljuk; más fajták is jók lehetnek, de számítsunk rá, hogy csak kicsi fejeket és főleg zöldet hoznak majd.

Gyökérzöldség palántaként beszerezhetünk zellert is (magról nevelése elég hosszadalmas), egyesével legalább 14 cm átmérőjű cserépben, tápanyagdús földben aranyos kicsi gumókhoz és friss zöldhöz juthatunk.

3. Csoport: természöldségek- ahol a növények a termését fogyasztjuk el. Balkonkertészként sajnos ezeknek a növényeknek kisebb szerepet tudunk szánni, mert nagy a tápanyagigényük, kiterjedt a gyökérzetük, és nem túl jól viselik az edénybe zárt körülményeket. Vannak azért közöttük is, amikkel sikerrel próbálkozhatunk – az egyik kedvenc a csilipaprika, amelynek számos (színes) változatával találkozhatunk. Őket magról is meg lehet nevelni, meleget, fényt, tápanyagot és vizet igényel “csak”, és a növények a lakásban átteleltethetők, így több éven át is el tudnak látni erőspaprikával. Ha maghoz jutunk, május-júniusban, akár a szabadban vessük 9 cm átmérőjű cserepekbe (2-3 mag/cserép, a legerősebbet hagyjuk meg), ha kifejlett növényünk van, inkább olyat válasszunk, ami még csak virágzik, és vásárlás után ültessük át. Nyáron a túl erős nap megégetheti, ilyen körülmények között árnyékoljuk. A hidegre érzékeny, ősztől már csak napos időben vigyük ki, mert megfázhat.

A másik favorit természetesen a paradicsom, minden mennyiségben. Megfelelő adottságok esetén többféleképpen próbálkozhatunk, mindenképpen érdemes palántát vásárolni hozzá. Lehet kapni ún. balkonparadicsomokat, amelyeket kifejezetten az edényes termesztésre nemesítettek – nálunk a Holdvilág szociális kerben az ún. Yellow Balcony fajtát vetettük, ez sárga termésű, nem nő nagyra és gazdagon terem, és kb. 20-24 cm átmérőjű edény is elég lehet a termesztéséhez (néhány palántát valószínűleg tudunk majd adni, erről még írunk;) ). 

A másik típus, amivel érdemes kísérletezni, a koktélparadicsomok köre – nálunk az ún. Super Sweet palánták, illetve “névtelen” piros gömbölyű és sárga körte alakúak nőnek. Ők jóval igényesebbek, legalább 20 literes (kilyukasztott) edényt kívánnak, a földjükbe szerves tápanyagot kell tenni (20 literhez kb 1 dupla maréknyi granulált trágyát – a Balkon-műhely 2. részében írtunk a részletesebben a tápanyagokról), és a tenyészidő alatt bio minősítésű tápoldattal is rendszeresen öntözzük. A nevelésük másik feladata a kötözés, mindenképpen tartószerkezet szükséges hozzá, amire kapaszkodhatnak. Nagyon sok oldalhajtást hoznak, ezeket sajnos ki kell szedni, mert ha nagyon “elbokrosodik” inkább a növekedésre fordítja az erejét, kevésbé terem. Kertészetekben gyakran 1-1 szál zsinórra futtatják fel, ez a balkonon elég bonyolult művelet, de mindenképp számítsunk rá, hogy a paradicsomnak nagy lesz a hely-és a vízigénye.

Ha van elegendő helyünk, és nagyobb méretű edényünk, a kisebb növekedésű karós paradicsomokra is gondolhatunk, az alábbi fajtákból érdemes edényenként 1 palántát választani: Zömök, Bajaja, Manó, K-3 F1.  A tápanyagellátásuk a koktélparadicsomoknál leírtak szerint történik, ha elég erősek, megállnak maguk is, ha nem, kisebb karóhoz kell majd kötözni a hajtásait.

A természöldségek között szerepet kaphatnak a futóbabok is, velük kevésbé esztétikus falak, korlátok is hasznosíthatók lesznek. Melegigényesek, legjobb májusban vetni, a tűző napot azonban nem jól viselik, legjobban K, DK-i fekvésű helyen érzik majd jól magukat. Tápanyagigényesek, a gyökerük miatt mélyebb edényt kívánnak, viszont jól társíthatók akár a céklával, vagy a cukkinivel, utóbbiak nagyobb edényébe 3-4 szemet bevetve szépen megférnek együtt, természetesen rendszeres bio minősítésű tápoldatok használata mellett. Alkalmas fajtaként ajánljuk a tűzbabot (ebből kifejtő bab lesz) és az ún. méteres babot, amely zöldbabként hasznosítható.

Végül a tökfélékre is gondolva, elég nagy edényben (legalább 20 literesben), granulált trágyával dúsított földben, bio minősítésű tápoldatozással és sok vízzel megpróbálkozhatunk a cukkini nevelésével is, leginkább bébi méretben. Májustól július közepéig vethető, 1 edénybe 1-2 magot tegyünk, csak az erősebb növényt hagyjuk meg. A tűző nap ellen árnyékoljuk, a meleget azonban igényli, DK,DNY, esetleg K-i fekvésű helyen lehet sikeres, elég nagy helyet kíván.

Reméljük, a bőséges leírással sikerült kedvet csinálni a próbálkozásokhoz. Örülünk minden visszajelzésnek, és köszönjük, ha megosztjátok a tapasztalataitokat, kérdéseiteket a Facebook-bejegyzésünk alatt!

A következő részben azokra gondolunk majd elsősorban, akiknek egészen minimális hely áll rendelkezésükre, de szeretnének belekóstolni a saját termesztésű, egészséges zöldek ízébe – terveink szerint a mikrozöldekkel foglalkozunk majd részletesebben.

A jelen írásunkban szereplő zöldségfajokat és fajtákat a Biokiskert webáruházból válogattuk: www.biokiskert.hu

Balkon-műhely 3. lépés: Mit ültessünk a balkonkertbe? Virágok &…

Ha alaposan felmértük a “kiskertünk” adottságait és az is, hogy nekünk mire van lehetőségünk és kapacitásunk, itt az idő kitalálni, hogy milyen növények lehetnek alkalmasak nálunk. Nagyon fontos a rugalmasság, és a tapasztalatszerzés: minden látszat ellenére lesz, aki nem érzi majd nagyon jól magát, mások viszont meglepnek az életrevalóságukkal. Vannak könnyebben gondozható, és igényesebb fajok, a siker reményében kezdetben mindenképp érdemes az előzőekből válogatni. 

A balkonkertek érdekességét elsősorban nem a jelentős termés adja, sokkal inkább a tevékenység és a próbálgatás öröme, így érdemes bátran belevágni.

Először is érdemes a virágokra gondolni. Szépek, örömet adnak, az egynyáriak általában gyorsan fejlődnek és bármilyen helyre lehet odaillőket találni. Ökológiai szempontból is különösen értékesek: a városi körülmények között nehezebben élő beporzó rovarokat segíthetjük virágainkkal a túlélésban.

Kezdő kertészeknek egyszerűbb virágpalántákat vásárolni, és otthon ládába, vagy egyéb edénybe ültetni. Jó program ellátogatni egy kertészetbe, ott megfelelő szakmai segítséget is adnak a választáshoz. Természetesen a nagyáruházakban is beszerezhetőek, érdemes azonban tudnunk, hogy ott általában a gondozásukra nem túl sok (szakmai) figyelmet fordítanak, így sajnos gyakori tapasztalat, hogy a hazavitt növények nem élik túl az átköltözést.

Ha magunk akarunk virágpalántákat készíteni, Jolly Jokerként a bársonyvirágot (büdöskét) ajánljuk, abból is az egyszerűbb, kisebb virágú fajtákat. Ezeket elegendő a balkonláda nedves földjére szórni, egy kevés földdel betakarni, kissé nedvesen tartani – és a szép tavaszi időben egy hét alatt csírázásnak indul.

Amikor már legalább 4 levele van, egyesével ültessük nagyobbacska cserepekbe (erősen gyökerezik), a megmaradt kis növénykéket, ha már nem férnek el a balkonon, továbbadhatjuk, vagy akár egy közeli parkban, esetleg a társasház melletti területen ki is ültethetjük. 

Szintén egyszerűen, magról vethető hálás növény a mézvirág, vagy illatos ternye, ami igényli a nedvességet, de a napos, félárnyékos helyet is jól viseli, és finom illattal ajándékoz meg. 

A balkonok szépítésére ősszel és kora tavasszal érdemes árvácskákat ültetni, az őszi növények sokszor a telet is átvészelik, és kora tavasztól díszítenek. A nyári meleget nem bírják, májustól szeptemberig kereshetünk mást a helyükre. 

Végül egy különlegesség kísérletezgetőknek: júliusban lehet magról vetni a törökszegfűt (szakállas szegfű) egy balkonládába, vagy nagyobb edénybe. Szeptember közepe táján végleges tartóládájukba szétültetjük a kis palántákat (egy balkonládába 3-4 tövet), télre betakarjuk pl. lehullott falevéllel, a jeges fagyos széltől védett helyen, szabadban teleltetjük őket. Áprilisra szépen felnövekednek, virágoznak, és a magjuk is hamar beérik a következő vetéshez. Kis helyre, edényes ültetéshez a törpe fajtákat válasszuk.

A virágok után következzenek a fűszernövények.

Vannak közöttük egynyáriak és többévesek egyaránt. Meg lehet őket vásárolni palántaként, vagy kifejlett növényként is – mindenképpen javasoljuk, hogy ültessük őket saját, vegyszermentes földkeverékbe (lásd a Balkon-műhely sorozat előző, 2. részét). Nagyon fontos, hogy a cserepes növényeink azt tartalmazzák, amit a földben (a vízben) találnak, és mi azt fogyasztjuk, amit adunk nekik. Tehát, ha nem akarunk vegyszereket enni, adjunk természetes tápanyagokat a növényeknek. Ha már begyökeresedtek, és megjelentek az új hajtásaik, lehet is szedni. Amikor leveszünk belőlük, érdemes az elágazásoknál vágni, a középső, főhajtást kivenni, így gyorsabban fognak növekedni, jobban bokrosodnak.  

Az egyéves fűszernövényeket egyszerűbben tudjuk mi is magról vetni – pl.a levélpetrezselymet, levélzellert, kaprot, koriandert. Utóbbiak hamar felvirágozhatnak, de áprilistól szeptemberig folyamatosan újra is vethetők, az árnyékosabb, hűvösebb helyeket is jól viselik, a tűző nyári napot nem kedvelik. A petrezselyem és a zeller lassabban csírázik, legalább 2, időnként 3 hétig is eltart, mire nekiindulnak. Érdemes mélyebb tartóedényt választani (min. 20 cm) és lehetőleg kevesebb magot szórni, vagy később ritkítani, mert nagyon elnyomják egymást.

A melegebb, napfényesebb körülményeket kedvelőket – oregano, kakukkfű, rozmaring, zsálya, csombor illetve a levendula is ide tartozik – érdemesebb kisebb palántaként megvásárolni, vagy ismerősök növényeiről hajtást, sarjakat vágva gyökereztetni. A gödöllői Holdvilág szociális kertben mi is ezt a módszert követjük, szépen lassan gyarapodik az állományunk. Ők évelők, hosszabb ideig élnek, viszonylag sekélyen gyökereznek, így inkább szélesebb edények jobbak számukra, kb. 15-20 cm mélység bőven elegendő. Napsütötte helyeken viszont lényeges a rendszeres öntözés, mert a gyenge gyökérzetük hamar kiszáradhat. Télen is kinn tarthatjuk őket, megfelelő védelmükről gondoskodva, mert tartósan hideg időben a növények kiszáradhatnak, a cserepekben levő föld átfagyhat.

Az egyik állandó kedvencünk a bazsalikom, amit sokféle ételhez használhatunk. A mi éghajlatunkon általában egyévesként tartjuk, télen meleg helyen lehet próbálkozni az átteleltetésével, viszont a szabadtéri körülményeket jobban kedveli. Április-májustól magról könnyen szaporítható (a későbbi részekben lesz szó róla), hajtásait vízben is szokták gyökereztetni, és úgy kiültetni. Meleg, napfényes helyre tegyük, legalább 14 cm átmérőjű cserépbe kerüljön 1 növény edényenként, és a földjét öntözzük. Mivel  nagy a lombja, sokat párologtat, így nyáron napi két öntözésre is szüksége lehet. 

A fűszernövények és a zöldségek között átmenetiek a zöldhagymák – a metélőhagyma (snidlig) és a metélő fokhagyma (fokhagyma ízű snidling). Esetükben a magról vetés gyakran nehézkes, nehezen hajtanak ki. Érdemesebb palántát venni, vagy ismerősöktől kérni, hogy tőosztással adjanak egy keveset belőle. Ha megvan már, szépen elszaporodik, és legközelebb már magunk is ajándékozhatunk. Szélesebb, mélyebb edényben (pl.egy régi piros füles fazékban) jól mutatnak, a sok gyökérnek szüksége is van a helyre. Kisebb tartóban (akár tejfölös pohárban) is megélnek, de hamar kinövik azokat.

Reméljük, ismét tudtunk segíteni neked! Ha bármi kérdésed van, várjuk a Facebook-bejegyzésünk alatt kommentben! 🙂

A Balkon-műhely következő részében a zöldségnövények kiválasztásával, nevelésével foglalkozunk részletesebben. A jó hír, hogy senki nem késik le semmiről május elején, a balkonon minden gyorsabban történik, mint a szabadföldi termesztésben 😉