Mint a korábban tárgyalt virágokat és fűszernövényeket, a zöldségek kiválasztását is érdemes egy kis tervezéssel kezdeni. Jó hír, hogy viszonylag zárt területen, kisebb edényekben történő termesztésnél minden gyorsabbn történik, mint a szabad földön, ez kedvező körülményeket adhat a többszöri vetéshez is az év folyamán. Sőt, ha távollétünk miatt néhány hét kimarad, újra tudjuk kezdeni a kertészkedést és később is lehetnek saját terményeink. Kevésbé jó hír, hogy az edények korlátozott mérete miatt csak kisebb mennyiségre számíthatunk, és vannak növényfajok, amik számára ez a módszer nem alkalmas. Viszont bármilyen helyen meg tudjuk találni az oda megfelelő növényt, és nem muszáj 1-2 fajjal megelégedni, a választék nagyon gazdag lehet. A zöldségfélék nevelésében kiemelten fontos az ültetetőközeg összeállítása, vagyis az, hogy vegyszermentes földet készítsünk a növényeknek, amennyiben tiszta és egészséges, friss élelmet szeretnénk előállítani. A növények ugyanis beépítik a testükbe amit adunk nekik, és ezt végül mi fogjuk elfogyasztani. A mesterségesen előállított tápanyagokkal “etetett” zöldségek rendszerint nagyobbak, szebbek, vonzóbb látványt nyújtanak, gyakran erőteljesebben növekednek – elfogyasztásukkal azonban ezeket a kémiai szereket visszük be a szervezetünkbe.
Ahogy már volt róla szó, a rendelkezésre álló hely adottságaitól függ, mikor és mivel érdemes próbálkozni a siker reményében. Lássuk ezt kicsit részletesebben, a növények csoportosítását alapul véve.
1. csoport: levélzöldségek – ide tartozik minden zöldségféle, aminek a levelét fogyasztjuk. Ők általában a kevésbé napos, kevésbé forró helyeket és időszakokat kedvelik – így még déli fekvésű helyeken is nevelhetők: ősszel és kora tavasszal, félárnyékos, árnyékos helyen akár nyáron is.
Ebbe a csoportba soroljuk a salátaféléket (közülük a balkonra a tépősalátákat ajánljuk, amik gyorsan megnőnek, gyakran szedhetők), az ún. ázsiai levélzöldségeket (ezek valójában káposztafélék, de a kisebb leveleiket fogyasztjuk, pl.mizuna, bordás kel, wasabino stb. a zöldfűszereket, pl.levélpetrezselyem, kapor, koriander, snidling, metélő fokhagyma, metélő zeller, zsázsa, valamint a rukkolát és a spenótot (és rokonait, a mángoldot, illetve a céklát) is.
Termesztésükhöz balkonláda is elegendő lehet, ha nem vetjük őket túl sűrűn. A fűszereket vethetjük egész nyáron, akár augusztus végéig, és a kapor, a koriander valamint a zsázsa kivételével a lakásban megfelelő helyen át is teleltethetők.
A salátáknál is a nem túl sűrű vetést javasoljuk, a kihajtott néhány leveles növények friss zöldjét folyamatosan szedhetjük, kb.3 szedés után már legyengülnek, érdemes az edényeket kiüríteni és újra vetni.
2. Csoport: gyökérzöldségek – ide tartoznak a gyökerükért termesztett zöldségfélék, pontosabban azok, amelyeknek jellemzően a föld alatti részeit fogyasztjuk el. Az ő termesztésük a zárt edényekben több nehézséggel jár, de bizonyos fajtákkal így is próbálkozhatunk. Általában mélyebb (legalább 30 cm) termesztőedényeket, több földet igényelnek, és itt kiemelten fontos, hogy csak néhány növény menjen 1-1 edénybe, így a gyökerek jobban elférnek és több tápanyaghoz juthatnak. A tűző napot, a túlzott meleget nem kedvelik. Termesztésük hosszabb időt (legtöbbször 2-3 hónapot is) igényel, érdemes a meglevő helyünkkel jól gazdálkodni.
A hónapos retkek a legismertebbek közülük, balkonládába is lehet vetni, akár többször is (a tenyészideje 3-4 hét csupán). Nyáron a melegben inkább magot hoz, így érdemesebb márciustól májusig, azután augusztus végétől szeptember végéig foglalkozni vele. A gumók jobb ízűek, ha elegendő vizet kapnak, és kicsinek kiszedjük őket.
A sárgarépák közül érdemes a kicsi, kerek termésű Párizsi vásár fajtát választani (amennyiben nem csávázták kémiai szerekekkel kékre, vagy zöldre a magokat), illetve az egyéb fajtáknál pl. Amszerdami, Nantesi már bébirépaként kiszedni és elfogyasztani.
A céklákból lehet kifejezetten bébicéklának való fajtát is kapni (Bébi Bona), a többieket is érdemes kicsiként hasznosítani: a levelét salátába, a gyökerét nyersen, vagy sütve-főzve elkészíteni.
A hagymákat is sorolhatjuk a gyökérzöldségkhez, amit két módon is nevelhetünk. Amíg lehet kapni, érdemes dughagymát ültetnünk, illetve a fokhagymákat gerezdekre szedve cserepekbe dugdosni. Utóbbiaknál 1-1 gerezd menjen egy legalább 14 cm átmérőjű edénybe, ha fejet is szeretnénk belőle. A dughagymák szintén mélyebb és szélesebb edényekbe alkalmasak, legalább 5 cm távolságra egymástól.
A nyári időszakban próbálkozhatunk a hagymamagok vetésével is, ehhez kisebb cserepek (9 cm átmérővel) is elegendőek, azonban csak néhány magot tegyünk bele. Vagy kb. 3 növényt hagyunk edényenként, vagy később ültessük szét őket. Magról vetéshez a gyöngyhagymát, a sarjadékhagymát, esetleg a póréhagymát ajánljuk; más fajták is jók lehetnek, de számítsunk rá, hogy csak kicsi fejeket és főleg zöldet hoznak majd.
Gyökérzöldség palántaként beszerezhetünk zellert is (magról nevelése elég hosszadalmas), egyesével legalább 14 cm átmérőjű cserépben, tápanyagdús földben aranyos kicsi gumókhoz és friss zöldhöz juthatunk.
3. Csoport: természöldségek- ahol a növények a termését fogyasztjuk el. Balkonkertészként sajnos ezeknek a növényeknek kisebb szerepet tudunk szánni, mert nagy a tápanyagigényük, kiterjedt a gyökérzetük, és nem túl jól viselik az edénybe zárt körülményeket. Vannak azért közöttük is, amikkel sikerrel próbálkozhatunk – az egyik kedvenc a csilipaprika, amelynek számos (színes) változatával találkozhatunk. Őket magról is meg lehet nevelni, meleget, fényt, tápanyagot és vizet igényel “csak”, és a növények a lakásban átteleltethetők, így több éven át is el tudnak látni erőspaprikával. Ha maghoz jutunk, május-júniusban, akár a szabadban vessük 9 cm átmérőjű cserepekbe (2-3 mag/cserép, a legerősebbet hagyjuk meg), ha kifejlett növényünk van, inkább olyat válasszunk, ami még csak virágzik, és vásárlás után ültessük át. Nyáron a túl erős nap megégetheti, ilyen körülmények között árnyékoljuk. A hidegre érzékeny, ősztől már csak napos időben vigyük ki, mert megfázhat.
A másik favorit természetesen a paradicsom, minden mennyiségben. Megfelelő adottságok esetén többféleképpen próbálkozhatunk, mindenképpen érdemes palántát vásárolni hozzá. Lehet kapni ún. balkonparadicsomokat, amelyeket kifejezetten az edényes termesztésre nemesítettek – nálunk a Holdvilág szociális kerben az ún. Yellow Balcony fajtát vetettük, ez sárga termésű, nem nő nagyra és gazdagon terem, és kb. 20-24 cm átmérőjű edény is elég lehet a termesztéséhez (néhány palántát valószínűleg tudunk majd adni, erről még írunk;) ).
A másik típus, amivel érdemes kísérletezni, a koktélparadicsomok köre – nálunk az ún. Super Sweet palánták, illetve “névtelen” piros gömbölyű és sárga körte alakúak nőnek. Ők jóval igényesebbek, legalább 20 literes (kilyukasztott) edényt kívánnak, a földjükbe szerves tápanyagot kell tenni (20 literhez kb 1 dupla maréknyi granulált trágyát – a Balkon-műhely 2. részében írtunk a részletesebben a tápanyagokról), és a tenyészidő alatt bio minősítésű tápoldattal is rendszeresen öntözzük. A nevelésük másik feladata a kötözés, mindenképpen tartószerkezet szükséges hozzá, amire kapaszkodhatnak. Nagyon sok oldalhajtást hoznak, ezeket sajnos ki kell szedni, mert ha nagyon “elbokrosodik” inkább a növekedésre fordítja az erejét, kevésbé terem. Kertészetekben gyakran 1-1 szál zsinórra futtatják fel, ez a balkonon elég bonyolult művelet, de mindenképp számítsunk rá, hogy a paradicsomnak nagy lesz a hely-és a vízigénye.
Ha van elegendő helyünk, és nagyobb méretű edényünk, a kisebb növekedésű karós paradicsomokra is gondolhatunk, az alábbi fajtákból érdemes edényenként 1 palántát választani: Zömök, Bajaja, Manó, K-3 F1. A tápanyagellátásuk a koktélparadicsomoknál leírtak szerint történik, ha elég erősek, megállnak maguk is, ha nem, kisebb karóhoz kell majd kötözni a hajtásait.
A természöldségek között szerepet kaphatnak a futóbabok is, velük kevésbé esztétikus falak, korlátok is hasznosíthatók lesznek. Melegigényesek, legjobb májusban vetni, a tűző napot azonban nem jól viselik, legjobban K, DK-i fekvésű helyen érzik majd jól magukat. Tápanyagigényesek, a gyökerük miatt mélyebb edényt kívánnak, viszont jól társíthatók akár a céklával, vagy a cukkinivel, utóbbiak nagyobb edényébe 3-4 szemet bevetve szépen megférnek együtt, természetesen rendszeres bio minősítésű tápoldatok használata mellett. Alkalmas fajtaként ajánljuk a tűzbabot (ebből kifejtő bab lesz) és az ún. méteres babot, amely zöldbabként hasznosítható.
Végül a tökfélékre is gondolva, elég nagy edényben (legalább 20 literesben), granulált trágyával dúsított földben, bio minősítésű tápoldatozással és sok vízzel megpróbálkozhatunk a cukkini nevelésével is, leginkább bébi méretben. Májustól július közepéig vethető, 1 edénybe 1-2 magot tegyünk, csak az erősebb növényt hagyjuk meg. A tűző nap ellen árnyékoljuk, a meleget azonban igényli, DK,DNY, esetleg K-i fekvésű helyen lehet sikeres, elég nagy helyet kíván.
Reméljük, a bőséges leírással sikerült kedvet csinálni a próbálkozásokhoz. Örülünk minden visszajelzésnek, és köszönjük, ha megosztjátok a tapasztalataitokat, kérdéseiteket a Facebook-bejegyzésünk alatt!
A következő részben azokra gondolunk majd elsősorban, akiknek egészen minimális hely áll rendelkezésükre, de szeretnének belekóstolni a saját termesztésű, egészséges zöldek ízébe – terveink szerint a mikrozöldekkel foglalkozunk majd részletesebben.
A jelen írásunkban szereplő zöldségfajokat és fajtákat a Biokiskert webáruházból válogattuk: www.biokiskert.hu